megan_kl_1

Így látja ezt a fiszkusz

Magánautó üzleti utakra

Egy nagykereskedő elküldi az szakeladóját a munkaidő keretében vásárokra. Ha a dolgozó erre a saját autóját használja, akkor a költségeket munkabéradó mentesen a főnök megtéríti. 30 Cent jár neki kilométerenként, persze csak a 21. kilométertől. Az összeg azonban propaganda (reklám) költségként a jövedelemadónál kalkulálhatja. Ez a formula érvényes a vállalkozóra is, ha ő a saját autóját üzleti utakra használja. Ő a költségeket a saját cégén keresztül tudja elszámolni.

Céges autó magáncélokra

Amennyiben egy céges autót kizárólag üzletileg használnak, úgy minden azzal kapcsolatos költség céges/vállalati kiadásként levonható. Aki azonban munkaidő után kirándulást vagy bevásárlótúrát tesz a kocsival, úgy a magánhasználatra eső részt meg kell adnia/határoznia. Annak ugyanis megvan a kiegészítő jövedelem értéke, mely annak megfelelően kerül megadóztatásra.

Azok a vállalkozók, akik a céges autót magáncélokra is használják, azoknak azt a részt kivétként kell kezelniük, hiszen a géppark a vállalati beruházási alapba (vagyonba) tartozik. Akkor is, ha a gépjárművet egy munkavállaló magáncélra használja, az egy „anyagi előnynek” számít és ezzel jövedelemadó köteles.

Az „anyagi előny” a költségek megtakarítására szolgál, ami akkor keletkezne, ha a munkavállaló ugyanazt a típusú gépjárművet tartaná. Azon szubjektív megállapítások, mint „Egy takarékos Diesel-t vásároltam volna” nem érdeklik az adóhatóságot. Mérvadó az objektív gazdagodás/gyarapodás, ami a ténylegesen használt gépjárműre irányul.

Privát túrának számítanak a tiszteletbeli és mellékállásos tevékenységekkel kapcsolatban megtett utak is: egy külszolgálati dolgozó, egy egyesületi pénztáros vagy egy újságíró, a tevékenységgel kapcsolatos utat fő munkaadójának céges autójával elintézheti – amennyiben az abba beleegyezését adta. Neki azonban azt, mint anyagi előny le kell könyvelnie. ÉS: A lakás és cég közötti út 2006. július 19.-től a megváltozott 2007-ea adótörvény óta részben tartozik a magánszférához.

Az 1%-os módszer

A magáncélú használat elszámolására mindig két lehetőség van, mindegy hogy a főnök vagy a dolgozó megy a kocsival: az útinapló alapján vagy átalányosan az 1% módszer alapján. Itt havonként a listaár 1%-a van kikötve.

Azonban: 2006. január 1. óta egyéni vállalkozók az 1%-os szabályozást csak a „szükséges vállalati vagyon” gépjárműveire alkalmazhatják. Konkrétan azok az autók, melyeket nagyrészt vállalati célokra használnak – tehát több, mint 50%-ban. Igazolni lehet ezt például az útinaplóval, részletes időnaptárral, utazási költség elszámolással vagy excel-táblázattal.

Egyszerűbb ez a taxisofőröknél, kereskedelmi képviselőknél, vidéki orvosoknál és építőmestereknél. Itt a fiszkusz általában a céges használatból indul ki. A munkavállaló számára nem változik semmi: végezetül a szolgálati autó amúgy is a cég vállalati vagyonához tartozik.

Útinapló

Aki az 50%-os határt nem üti meg, annak rendszerint útinaplót kell vezetnie. Figyelem: A Szövetségi Pénzügyi Bíróság a formális követelményeket megszigorította. Cédulagyűjtögetést nem szívesen nézik, még akkor sem, ha aprólékosan van írva: „Jegyzetlapok fogalmi szempontból nem lehetnek útinaplók” szól a 2005. november 9-i ítélet érvelése.

Fontos!
Ez az áttekintő a tájékozódást szolgálja és semminemű kereskedelmi tanácsadást nem helyettesít. A tartalmát gondosan áttanulmányoztuk, eltérések  a tényleges tárgytól nem kizártak.